Sanghaj egy különleges város, melynek arculata népek és kultúrák keveredéséből alakult ki a múlt század során. Kevés olyan hely van a világon, ahol arányaiban ennyire sok épület állna eredeti formájában az 19oo-as évek első feléből, mint Sanghajban. A sanghaji kormányzat ma kiemelt figyelmet fordít a műemlékvédelemre annak érdekében, hogy megőrizzék a városnak a különböző kultúrák és építészeti stílusok keveredéséből adódó különleges jellegét, a modern ázsiai világváros és a múlt századi klasszikus európai stílus ötvözetét.

Kínában keveset tudnak rólunk, magyarokról, mégis, Petőfi, Liszt és a magyar foci mellett, Hudec László magyar építész nevét kötik Magyarország nevéhez. A kalandos sorsú Hudec (született Hugyecz) László Ede 1893-ban született Besztercebányán. 1914-ben a Budapesti Királyi Akadémián szerzett építész diplomát, majd beállt az osztrák-magyar hadseregbe. 1916-ban hadifogságba esett, s Szibériába került. A Krasznaja Recskai fogolytáborból az orosz-kínai határon keresztül, 1918-ban szökött Sanghajba. Itt az amerikai R.A. Curry nevű építész irodának dolgozott 1925-ig, ezután saját céget alapított. Feleségül vette Gisella Meyer-t, egy svájci textil- és festékmágnás gyönyörű lányát, s házasságával megnyíltak előtte a sanghaji felső tízezer, s újabb megrendelők körei. Hudec az 1920-30-as években, az akkor virágkorát élő szabad kikötővárosban több, mint 6o épületet tervezett (pl. Park Hotel, Union Brewery, China Baptist Publication Building, Moore Memorial Church, Country Hospital, Grand Theater, Mc Tyeire School, Normandie Apartments, Terrace House stb.) s ezzel Sanghaj egyik legismertebb építészévé vált. Építészetét - modern, art deco és bauhaus stílusban egyaránt - az egyediség, az újítás, s korát meghaladó technikai színvonal jellemezte (pl. a Country Hospital légkondicionáló rendszere, vagy lift beépítése magánvillákba). Hudec épületei jól reprezentálják a XIX. század virágzó magyar építészeti kultúráját, Közép-Európa intellektuális örökségét, és az európai kultúrértékeket. Amerikai tanulmányútjáról visszatérve, az ott látott magasépítészeti megoldásokat alkalmazva, 1934-ben épült fel tervei alapján a Park Hotel, mely az 1980-as évekig Sanghaj és a Távol-Kelet egyik legmagasabb épülete volt. Az itt is alkalmazott mélyalapozási technikában magyarországi tanulmányai, az európai építészeti háttér s családi tapasztalatok segítették (édesapja, Hugyecz György építészmérnök építette 19oo-ban a budapesti kisföldalatti, az európai kontinens első metrójának vasbeton alagútját).

A II. világháború alatt hagyta el Kínát, visszatért Európába, Luganoba (Svájcba), majd Rómába, ahol XII. Piusz Pápa kérésére részt vett Szent Péter sírjának feltárási munkálataiban, mint statikus mérnök. Végül Amerikában, Berkeley-ben telepedett le, ahol 1958-ban halt meg.