Lossonczy Tamás a XX. század érzékeny tanúja és a kor művészetének kiemelkedő alakítója volt. Sallangoktól mentes festészete, lényeglátása, elgondolkodtató művei felölelik a XX. század egészét, de híven tükrözik jelenünket, a XXI. századot is. "Közérthető művészet nincs, mert az emberek is különbözőek" - mondta, mégis az egykori Vaszary-tanítvány, az Európai Iskola kiváló tagjának művészete és élete mindenki számára érthető és érezhető.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Lossonczy Tamást saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
 |
Fotó: Kováts Dániel www.kultura.hu
|
Lossonczy Tamás 1904. augusztus 12-én született Budapesten. Először jogot tanult, majd beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára (1923-26), ahol Bosznay István, később pedig Vaszary János volt a mestere.
Kaesz Gyula tanítványaként belsőépítészetet hallgatott az Iparművészeti Főiskolán 1929 és 1931 között. Az építészet ekkor jobban foglalkoztatta a festészetnél, képein később is fontos szerepet kapott a konstrukció. Az idős mester arra buzdította az embereket, hogy tanuljanak egymástól, ő például Szegedy-Maszák György festőművésztől (1904-1984) egyszerűséget, a sallangoktól mentes festést, a lényeglátást sajátította el.
Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Európai Iskolának. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből, 1957-től az egyik budapesti szakmunkásképző iskolában szerkezeti rajzot tanított 1968-as nyugdíjazásáig.
A jog, az építészet, a belsőépítészet, a rajz és a festészet mellett mozaikot is tervezett 1998-ban. Az utóbbira Rómából kérték föl, a földalatti vasút egyik állomására készített mozaikot.
Lossonczy Tamás alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a következő évben életmű-kiállítása volt az Ernst Múzeumban.
A művész 105. születésnapján, augusztus 12-én nyílt kiállításán az utolsó öt év munkáit láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Galériában ez év augusztusában és szeptemberében.