Hetey Katalin, a XX. századi magyar szobrászat egyik kiemelkedő jelentőségű alkotója 1924. augusztus 2-án, Miskolcon született. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanított, mellette részt vett a hazai országos tárlatokon. 1957-ben, egyéves olaszországi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Első önálló kiállítását 1962-ben a nagyhírű Galerie Lambertben rendezte. Az ott bemutatott festmények alapján elnyerte a Hantington Hartford Alapítvány egyéves kaliforniai ösztöndíját, ami után New Yorkban is dolgozott. Alkotásait Los Angelesben, Washingtonban, majd Franciaországba visszatérve holland, svájci, német és francia múzeumokban, galériákban mutatta be. Az 1960-as évek végén végleg a szobrászat mellett döntött és elkészítette első gömbszobor-sorozatát, melyet az ipari technológiával előállított szobrok sokasága követett. Műveivel az állandóban rejlő mozgás kimeríthetetlen gazdagságát kutatta.

 

1970-től francia állampolgárságot kapott, de megtartotta a magyar állampolgárságát is.

 

Az 1980-as évek elejétől egyre gyakrabban járt haza. 1982-től részt vett a győri művésztelepeken, kiállított Miskolcon, Győrben, a budapesti Szépművészeti Múzeumban, a Vasarely Múzeumban, Kecskeméten és Szombathelyen. Életmű-kiállítását 2005-ben a győri Városi Művészeti Múzeum rendezte, melyet több budapesti galéria és a Magyar Képzőművészeti Egyetem tárlata követett.

 

Hetey Katalin kimagasló munkásságát a szakma 2008-ban Kossuth-díjjal ismerte el. Halála nagy vesztesége a hazai művészéletnek, amely festőként, grafikusként és szobrászként is a legkiválóbbak között tartja nyilván.

 

Hetey Katalint az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.