Nem igaz tehát az az elgondolás, hogy a tolerancia a gyengék sajátja, akik készek álláspontjukat feladni. A most elkészült kiadvány is ezt támasztja alá - tette hozzá az 1947. évi vallási törvény megszületésének 60. évfordulója alkalmából szervezett tavalyi tudományos konferencia előadásaiból szerkesztett könyv ismertetésekor.
Csepregi András elmondta: jövő tavasszal antidiszkriminációs konferenciát szerveznek.
Balogh Margit egyháztörténész kijelentette, hogy az 1947-es törvény haladó szellemiségű volt, mert a bevett és az elismert vallásfelekezetek közötti különbségeket megszüntetette. Így ez a két kategória egyenlő bánásmódban részesült az állam részéről, s csak a jellemzően legkisebbek és legfiatalabb, úgynevezett el nem ismert felekezeteknek nem adott jogegyenlőséget - hangsúlyozta.
Ez a kötet a történettudomány számára is új kutatási eredményeket hozott, az 1947-es törvény és az arról szóló előadások pedig a jelenlegi kormányzatnak is adhatnak ötleteket az egyházakkal való kapcsolattartás terén - mutatott rá.
A tavalyi konferencia egyik előadója, Fazekas Csaba történész kitért arra, hogy az 1947-es törvényt méltatlanul feledte el az utókor, annak ellenére, hogy a további években a hatalom "a végrehajtása fölött már nem bábáskodhatott". A kötet egyúttal segíti az olvasót, hogy elgondolkodjon a vallások és az egyházak viszonyáról, a vallás és a tolerancia közötti kapcsolatról - folytatta.
A kiadvány egyúttal segít kiigazodni az alapvető egyházi fogalmak között, egyebek mellett megtudható belőle, hogy mi a konkordátum és a vallási tolerancia, és optimális esetben hozzájárulhat ahhoz is, hogy "az egyházak önszántukból, kényszerítő erők nélkül békében éljenek egymás mellett".
A kötet egyes fejezetei foglalkoznak többek között a buddhizmus és a tolerancia viszonyával, a tolerancia lehetőségének teológiai alapjaival, az 1947-es törvény kisegyházakra gyakorolt hatásával, illetve az állam és az egyház kapcsolatával 1947-ben és napjainkban.
(MTI)