A disputát Mihail Svidkoj, az Oroszországi Föderáció Kulturális és Filmügynökségének, a Kultúra tévécsatornának a népszerű műsorvezetője kezdeményezte. Orosz részről a vitában Igor Szavolszkij nagykövet, Eleonora Mitrofanova, az orosz külügyminisztérium Tudományos és Kulturális Nemzetközi Együttműködési Központjának vezetője, Nyikolaj Szvanyidze történész, az Orosz Állami Televízió Tükör című programjának stúdióvezetője, Vagyim Abdrasitov filmrendező és Alekszandr Trosin filmesztéta vett részt.

Magyar részről a beszélgetésben Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Szilágyi Ákos író, költő, Gothár Péter rendező, Rév István történész, a Nyílt Társadalom Archívumának igazgatója, valamint Papp András író, és Térey János író, drámaíró, a Kazamaták című dráma társszerzői vettek részt.

"Közösen kell gondolkodnunk arról, hogy hogyan emlékszik Oroszország 1956-ra, milyen nyomot hagyott a forradalom az oroszok mindennapjaiban, az emberek tudatában" - nyitotta meg a vitát Bogyay Katalin.

Mihail Svidkoj meggyőződése szerint az orosz társadalom számára is fontos 1956, amelynek tragikus eseményei nemcsak az államot, hanem a társadalmat is érintették, s végső soron a szocialista rendszer felbomlásához vezetett.

"Az orosz társadalomban 1956 tudatosította, hogy lehet harcolni a szabadságért, így a forradalom a másként gondolkodók megjelentéséhez vezetett" - tette hozzá. Mihail Svidkoj meggyőződésének némiképp ellentmondott Eleonora Mitrofanova, aki nagyjából egyidős a magyar forradalommal.

"Hallottam, hogy valami történt Magyarországon, de csak a 90-es években ismertem meg a valós tényeket" - mondta.

Szilágyi Ákos szerint a forradalom után ötven évvel 1956 Magyarországon még mindig nem történelem, hanem a legelevenebb politikai megosztó tapasztalat, a magyar társadalom ellentmondásainak, modernizációs kínjainak kifejeződése.

Véleménye szerint nem lehet tudni, hogy mi lett volna 1956 után, ha másként alakulnak a dolgok, de a magyar társadalom akkor is megosztott volt, s mind a mai napig az.

Szilágyi Ákos az oroszellenességgel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem akarja mentegetni "Magyarország szégyenletes szerepét a második világháborúban". 1945 után azonban egyszerűen nem lehetett pozitív az oroszokhoz való viszony, megjelentek ugyanis az országban az orosz szakértők, kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását, s szovjet típusú despotizmust honosítottak meg.

Rév István is úgy vélekedett, hogy 1956 nem történelem, hanem aktuálpolitikai probléma. "1989-ben nem 1956 emléke, hanem a forradalmat követő megtorlások foglalkoztatták az embereket. A megtorlás motívuma sokkal inkább velünk él, mint a forradalom emléke, ezért 1956 mindmáig politikai viták, nem pedig történészi disputák tárgya" - mondta.

Nyikolaj Szvanyidze szerint a magyar történelem igen sokba került az oroszoknak, hiszen a szovjet vezetők olyannyira megijedtek a forradalomtól, hogy "bekeményítettek", s semmilyen reformokra sem voltak hajlandók magában a Szovjetunióban sem. A merev, alkalmazkodásra képtelen rendszer végül önmagát emésztette fel, s ebben 1956-nak nagy szerepe volt.

"A magyaroknak sokkal könnyebb a dolguk, hiszen nem önmagukban kell a hibát keresni. Van egy bűnbak: Moszkvából ültették a nyakunkra Rákosit, a diktatórikus rendszert, s onnan jöttek a tankok. Az oroszoknak nincs kire mutogatniuk, noha egyetlen más nép sem szenvedte meg annyira a totalitárius rendszert, mint a szovjetek: 16 millió ember sínylődött táborokban, s körülbelül ugyanennyi vesztette életét" - mondta.

Vagyim Abdrasitov arról faggatta Gothár Pétert, elképzelhető-e, hogy Magyarországon egy objektív játékfilmet forgassanak 1956-ról.

A magyar rendező válasza szerint a művészek mindig készek drámát írni, vagy filmet forgatni. 1956 megítélésében azonban igen nagyok a különbségek, hiszen az országban nincs olyan család, amely ne lenne érintett.

"A köd, a homály, amely az eseményeket körülveszi, arra készteti az érintetteket, hogy mindenki a maga igazát keresse" - mondta.

Igor Szavolszkij nagykövet zárszavában hangsúlyozta, hogy bár mindkét nép cipeli a saját és közös történelme terheit, ez nem akadályozhatja a jövő építését.

A kerekasztal-vita után nyitották meg "A kilátástalanság forradalma volt - 1956 levéltári források tükrében" című kiállítást, amelyen több mint száz, részben eddig nem publikált dokumentumokat és fényképeket mutatnak be. A budapestivel egy időben a moszkvai Magyar Kulturális Intézetben is hasonló témájú tárlat nyílt meg.

"Kötelességünk nem csupán rekonstruálni a történelmet, hanem óva is inteni a mai társadalmat sok hiba megismétlésétől" - mondta a moszkvai magyar kulturális intézetben csütörtökön megnyílt, "1956 levéltári források tükrében" című orosz-magyar kiállítás magyar szervezője, Varga Éva levéltári delegátus.

Schneider Márta magyar kulturális államtitkár azt mondta a megnyitó százötven fős közönségének, hogy "a demokratikus Oroszország és a demokratikus Magyarország látja a kapcsolatok, nem pillanatnyi politikai érdekektől vezérelt újrafogalmazásának útját, amely a tények gondos feltárásán át vezet".

Varga Éva levéltári delegátus és Schneider Márta szakállamtitkár a kiállításon

A megnyitón megjelent Jevgenyij Malasenko nyugalmazott tábornok is, aki 1956-ban a különleges hadtest irányítójaként a harmadik legmagasabb rangú szovjet katona volt Magyarországon. Malasenko, akinek öt évvel ezelőtti nyilatkozatai 1956-ra vonatkozó nézeteinek nagymérvű átértékeléséről tanúskodtak, most elhárította a sajtó érdeklődését.

"A szervezők célja az volt, hogy a sokrétű történelmi anyag révén, lehetőleg objektívan, politikai ítéletektől mentesen rekonstruálják a magyar forradalom történetét" - magyarázta Varga Éva.

A kiállítás törzsét a moszkvai legújabbkori történeti levéltárban (RGANI), az egykori szovjet kommunista pártarchívumban őrzött dokumentumok, a központi pártapparátus iratai adják: a "magyar események" kapcsán keletkezett legkülönbözőbb feljegyzések, munkaértekezletek anyagai, a központi bizottság jegyzőkönyvei és a pártelnökség határozatai. A bemutatott új (vagyis a titkosítás alól nemrég feloldott) dokumentumok már a forradalom elfojtásának (november 4-i) kezdete utáni időszakra vonatkoznak.

A legérdekesebb "új" dokumentum a két szovjet politikai küldött, Szuszlov és Arisztov december elsejei moszkvai beszámolója a politikai bizottság tagjának, Malenkovnak. Ez a húsz oldalas feljegyzés afféle összegzése az "56-os magyar ügynek" - mondta Varga Éva, hozzátéve: Szuszlov és Arisztov novemberben folyamatosan Budapesten tartózkodott Kádár János kormánya mellett, egyeztetve vele azt is, hogy mit vigyen az MSZMP ideiglenes központi bizottsága elé.

Magyar részről a Magyar Országos Levéltár és a Politikatörténeti Intézet Levéltára gyűjteményéből származó külügyminisztériumi dokumentumok, s az MDP/MSZMP 1956-ra vonatkozó anyagai gazdagítják a kiállítást.

MTI