A Boris Pahor szlovén íróval közösen tartott beszélgetésen többek között ebből a műből olvas fel részleteket a párizsi közönségnek. Az Odéon Színház hivatalos műsorában szereplő eseményt a Párizsi Magyar Intézet támogatásával rendezik meg január 17-én.
A 2008 október elején indult"Európai írók Tour de France-án" 19 európai nemzet képviselője összesen 80 író-olvasó találkozón vesz részt: Párizs, Marseille, Lyon, Bordeaux, Strasbourg, Lille, Toulouse, Rennes, Aix en Province, Tours, Le Mans, Lorient, Avignon, és Nantes érintésével. A beszélgetések egyik központi kérdése a fordítás problematikája. Ahogy Renaud Donnedieu de Vabres, az Európai Kulturális Szezon elnöke fogalmazott: "Európa valódi nyelve a fordítás". Az írók műveiből neves színészek is olvasnak fel részleteket.
Magyarországot a 2002-ben irodalmi Nobel-díjat nyert Kertész Imre képviseli. Az írók "Tour de France"-ának utolsó állomásaként a párizsi Odéon Színházban Kertész Imre beszélget a világhírű szlovén íróval, Boris Pahorral.
Kertész Imre, a ma már magyar és német nyelvterületen egyaránt sikeres író, újságíró, műfordító 1929. november 9-én született Budapesten. Tizennégy évesen, 1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs áldozata lett, Auschwitzba deportálták. Csak a lágerek felszabadítása után, 1945-ben térhetett vissza Magyarországra. Ezt követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Első regénye, a Sorstalanság (1975), már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki. Mégis, csak a nyolcvanas-kilencvenes évek kritikái sorolják a hazai posztmodern irodalom kánonjába. Német nyelvterületen összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg. Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja. 2001-ben már jelölték a Nobel-díjra. 2002-ben első magyar íróként megkapta a díjat.