T Á J É K O Z T A T Ó

az országos értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer kiépítéséről

P E D A G Ó G U S O K   A Z   É R T É K E L É S ,   E L L E N Ő R Z É S   É S   M I N Ő S É G B I Z T O S Í T Á S   H E L Y Z E T É R Ő L

Az összefoglaló a Gallup vizsgálat gyorsjelentése alapján készült

Sió László

A Magyar Gallup Intézet az Oktatási Minisztérium megbízásából 1999. április 6-16. között szemé-lyes meg-kérdezéses módszerrel kérdőíves közvélemény-kutatást végzett a pedagógusok körében. Az intézet munkatársai 1979 pedagógus véleményét kérdezték meg a minőségbiztosításról, annak jelentőségéről, a külső értékelés szükségességéről. Ennek során 120 óvodában, 286 általános iskolában, és 119 középiskolában került sor adatfelvételre - az óvodákban három-három, az iskolákban pedig négy-négy pedagógussal készült beszélgetés. Az intézményekben lehetőség szerint interjú készült az óvoda, iskola vezetőjével vagy (a vezető elérhetetlensége estén) helyettesével.

A vizsgálatba bevont intézmények véletlenszerűen kerültek kiválasztásra az ország összes óvodája és iskolája közül. A kutatásba bevont óvodák és iskolák - az intézmény székhelyének településtípusa, a regionális lefedettség és az intézmény típusa szerint - az ország összes óvodáját és iskoláját reprezentálják. Az óvodák és iskolák székhelyét tekintve a minta kellően átfogta a legkisebb települések intézményeit is.

A megkérdezett pedagógusok 26 %-a egyetemi, 72 %-a főiskolai végzettségű (2 % nem rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel). Az interjúalanyok 24 %-a intézményvezetői, 9 %-a helyettesi, 20 %-a munkaközösség vezetői, míg 47 %-a beosztott pedagógusi munkakörben dolgozik.

A minta úgynevezett standard hibája kisebb, mint + 2,2 %, az egész mintára vonatkoztatva. Ez azt jelenti, hogy a közölt adatok csak ennél kisebb mértékben térhetnek el attól az ered-mény-től, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes magyar pedagógust megkérdez-tünk volna. Mindazon-által ezen a hi-ba-határon belül is a közölt érté-kek valószínűsége a legnagyobb. Ott, ahol a mintát az elemzés során több alcsoportra bontották - természetesen az alcsoport nagyságától függően -, ennél nagyobb statisztikai hibahatárok is előfordulhatnak

A kutatás célja az volt, hogy megismerjük, illetve feltárjuk:

• milyen értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási tevékenység folyt az utóbbi években a magyar iskolákban és óvodákban;

• hogyan értékelik a pedagógusok ezen tevékenységek szerepét, funkcióját és jelentőségét a közoktatás egészén belül, illetve hogyan látják, értékelik ezen tevékenység szerepének visszaszorulását az utóbbi években;

• milyen attitűdjei, véleményei vannak a magyar pedagógusoknak az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatban;

• milyen ismeretekkel rendelkeznek a magyar pedagógusok az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási tevékenységről, illetve az Oktatási Minisztérium ezen a téren tervezett lépéseiről;

• milyen mértékben támogatják a pedagógusok az értékelés, ellenőrzés és minőségbiztosítás fejlesztésére vonatkozó törekvéseket;

• mit tartanának a pedagógusok az értékelés, ellenőrzés és minőségbiztosítás kulcsmozzanatainak és súlyponti elemeinek.

1. Az értékelés, ellenőrzés helyzetének, szerepének megítélése

A pedagógusok 78 %-a úgy ítéli meg, hogy az értékelés, ellenőrzés az utóbbi 9-10 évben visszaszorult a magyar közoktatásban. Ezzel ellentétes véleménye, illetve tapasztalata csak 20%-nak volt. (A pedagógusok 2%-a nem válaszolt a kérdésre.)

A pedagógusok 62 %-a szerint romlott a pedagógusok munkáját segítő rendszeres külső értékelés és ellenőrzés helyzete az iskolákban, óvodákban, s mindössze 9 %-uk érzékelt javulást. (A pedagógusok 3 %-a nem válaszolt a kérdésre.)

Ön hogyan látja, az elmúlt 9-10 évben a pedagógusok munkáját segítő rendszeres külső értékelés és ellenőrzés helyzete az iskolákban, óvodákban javult, romlott, vagy változatlan maradt?

Az értékelés, ellenőrzés szerepének visszaszorulását a pedagógusok 81%-a negatív hatásúnak értékelte a magyar közoktatásra nézve, és csak 14 % tartja ezt üdvözlendő, pozitív fejleménynek. Az intézményvezetők és helyetteseik közül lényegesen többen (87 %) ítélték negatívnak ezt a folyamatot, de a beosztott pedagógusok 76 %-a is osztotta ezt a véleményt.

Ön szerint az, hogy az értékelés, ellenőrzés az utóbbi 9-10 évben visszaszorult a magyar közoktatásban, inkább jó dolog, vagy inkább rossz dolog?

Az intézményvezetők 40 %-a nyilatkozott úgy, hogy iskolájában az elmúlt három évben nem volt külső értékelés, mérés, ellenőrzés, 20 %-uk szerint pedig soha nem ellenőrizték intézményüket. A kistelepüléseken (31 %) és az óvodákban (44 %) különösen ritkán történt értékelés.

Még kedvezőtlenebb a kép, ha figyelmet fordítunk az értékelés tárgyára: az értékelés, ellenőrzés ugyanis döntően a gazdálkodással kapcsolatos szabályok betartására, illetve a törvényes működés ellenőrzésére irányult. Mindössze a végzett értékelések, ellenőrzések alig több, mint harmadában - vagyis az összes intézmény 20 %-ában - került sor a pedagógiai munka szakmai értékelésére.

Az értékelések az esetek többségében tervszerűen történtek, ám a megkérdezettek gyakran említettek olyan motivációkat, amelyek tanulságosak. A megkérdezettek szerint az értékelések gyakori oka volt az intézményi átszervezés (26 %), a pedagógus elbocsátás (18 %), illetve az intézménybezárás (11 %) előkészítése.

Az értékeléseknek az esetek többségében nem volt "látható" következménye ( 62 %, illetve 70 % az intézményi, illetve fenntartói szinten). Ez részben minősíti az értékelés, ellenőrzés hatékonyságát is. (Ahol végeztek ilyen jellegű tevékenységet, ott az intézményvezetők 41 %-a elégedetlen volt azzal.)

A pedagógusok szerint az értékelés, ellenőrzés visszaszorulása több szempontból is kedvezőtlenül hatott. Megítélésük szerint hátrányosan befolyásolta ez a finanszírozást (48 %), a pedagógus pálya presztízsét (59 %), a szakmai munka színvonalát (48 %), valamint a felhasználói bizalmat (32 %). Az első három mutatót tekintve csupán a megkérdezettek 3-3 % vélte úgy, hogy kedvező hatása volt az értékelés visszaszorulásának, míg az utólsó esetben pozitívan nyilatkozók száma is mindössze 7%.

Az Ön személyes véleménye szerint az, hogy az utóbbi 9-10 évben az értékelés és ellenőrzés visszaszorult a magyar oktatásügyben, kedvezően vagy kedvezőtlenül hatott?

2. Információk és vélemények a közoktatásban tervezett értékeléssel és minőségbiztosítással kapcsolatban

A megkérdezett pedagógusok, intézményvezetők többsége már találkozott vagy legalábbis hallott a különböző minőségbiztosítási kezdeményezésekről. Általános tapasztalat volt az is, hogy az intézményvezetők és helyetteseik tájékozottabbak beosztott munkatársaiknál.

Az elmúlt években a hazai közoktatásban különböző minőségbiztosítási kezdeményezések jelentek meg. Ön hallott- e már ezekről a kezdeményezésekről?

Az intézményvezetők 95 %-a tud az OM ez irányú tevékenységéről, 93 %-a azzal is tisztában van, hogy ez része a közoktatási törvény módosításának, 2/3-ukhoz pedig elérkezett az információ, miszerint az Oktatási Minisztériumban elkészültek az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer kialakítására vonatkozó elképzelések. (Ezeknek a válaszoknak az értékelésekor jól érzékelhető, hogy az Oktatási Minisztérium minőségbiztosítással kapcsolatos tájékoztatója a vizsgálat idején már megérkezett az iskolákhoz, s azt elsősorban az intézményvezetők forgatták.)

Intézményvezetők és beosztott pedagógusok tájékozottsága

Az intézményvezetők és helyetteseik 90 %-ának, a beosztott pedagógusok 77 %-ának az a meggyőződése, hogy növelni kell az értékelés, ellenőrzés és a minőségbiztosítás súlyát a magyar közoktatásügyben. Ezzel ellentétes véleménye az intézményvezetők 9 %-ának, és a beosztott pedagógusok 19 %-ának volt. (A többiek - 1 %, illetve 4 % - nem válaszoltak a kérdésre.)

A pedagógusok egy része szerint a magyar közoktatásban növelni kell az értékelés, ellenőrzés és a minőségbiztosítás súlyát. Mások szerint erre nincs szükség. Ön melyik véleménnyel ért egyet inkább?

Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett pedagógusok (a teljes minta) 82 %-a szerint növelni kell az értékelés ellenőrzés minőségbiztosítás szerepét, s csupán 15 % látja ezt a kérdést másként. A megkérdezett pedagógusok meghatározó többsége szerint (85 %) ez a közoktatás valamennyi szereplője számára (egyformán) előnyös lenne.

A megkérdezettek döntő többsége szerint az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer bevezetése nem sértené a pedagógusok autonómiáját, a tanszabadságot. Az intézményvezetőknek és helyetteseiknek csaknem négyötöde (79 %-a), a beosztott pedagógusoknak pedig 70 %-a úgy véli, hogy az iskolától, óvodától független külső értékelés nem sértené a tanárok és az óvodapedagógusok pedagógiai szabadságát. (Ezzel ellenetétesen vélekedik az intézményvezetők 16 %-a és a beosztott pedagógusok 22 %-a.)

Sértené-e a külső, az iskolától, óvodától független értékelés a tanárok, az óvodapedagógusok pedagógiai szabadságát?

Az intézményvezetőknek és helyetteseiknek 87 %-a mondta azt, hogy szívesen venné, ha külső szakértők rendszeresen értékelnék iskolája, óvodája munkáját. A beosztott pedagógusoknak négyötöde (80 %) is szívesen venné az ilyen jellegű értékelést. Az intézményvezetőknek csak 10 %-a, míg a beosztott pedagógusok 16 %-a ódzkodik attól, hogy intézményét külső szakértők értékeljék.

Szívesen venné-e ha külső szakértők rendszeresen értékelnék az iskola (óvoda) munkáját?

A megkérdezett pedagógusok azonban nem csupán hasznosnak ítélik az értékelés, ellenőrzés, minőségbiztosítás szerepét, de sokan közülük tevékenyen részt is vennének ebben. Az intézményvezetőknek és helyetteseiknek 60 %-a, a beosztott pedagógusoknak pedig kereken 40 %-a nyilatkozott úgy, hogy ő személy szerint is szívesen bekapcsolódna iskoláján belül a minőségbiztosítással összefüggő munkába.

3. Ami a pedagógusok számára fontos az értékeléssel, minőségbiztosítással kapcsolatban

Megkértük a pedagógusokat arra is, hogy 27 olyan szempontot, amelyeket az értékelés, ellenőrzés, minőségbiztosítás során figyelembe lehet venni, egyenként értékeljenek aszerint, hogy mennyire fontosak az értékelési és minőségbiztosítási tevékenység során. Nagyon tanulságos, hogy a különböző elemek szinte egyformán fontosnak ítéltettek, tartozzanak bár az ellenőrzés, értékelés vagy a minőségbiztosítás körébe.

A pedagógusok a következő hat szempontot tartották a legfontosabbnak:

A második hatos csoportba a következő szempontok kerültek:

A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy a pedagógusok egészen más szempontokat tartanak fontosnak, mint amelyekre az eddigi fenntartói, önkormányzati értékelések, ellenőrzések legnagyobbrészt irányultak. Jól mutatja ezt, hogy a rangsorban a 17. helyre került - mint értékelési szempont - a tanulói teljesítmény, a 20. helyre a továbbtanulási illetve, elhelyezkedési arány és a 25. helyre a továbbtanulás, illetve elhelyezkedési iránya.

Arra is megkértük a pedagógusokat, hogy az Oktatási Minisztérium minőségbiztosítással kapcsolatos elképzelései közül válasszák ki azokat, amelyek számukra a legszimpatikusabbak. A pedagógusok számára a minisztérium tíz felkínált terv-eleme közül a következő öt volt a legvonzóbb:

A kutatás eredményeiből kitűnik, hogy a magyar pedagógus-társadalom minőségbiztosítással kapcsolatos szemléletmódja nagyon közel áll ahhoz a szemléletmódhoz, ahogyan a legkorszerűbb minőség-menedzselési iskolák közelítik meg a minőséget. Eredményeink arra utalnak, hogy a pedagógusok korszerű látásmóddal, meglehetősen nagyfokú nyitottsággal és pozitív várakozással tekintenek a minőségbiztosítással kapcsolatos kezdeményezésekre.