KÖ Z É P P O N T B A N   A   M I N Ő S É G

- a minőségfejlesztés oktatáspolitikája

A rendszerváltozást követő évtized a változások koraként vonul be a magyar közoktatás, nevelés történetébe. A 80-as évektől meginduló fejlődési folyamat új tartalmat nyert az 1990-től kiépülő demokráciában. Az óvodák, iskolák, kollégiumok döntő hányadának fenntartói a szabadon választott önkormányzatok, megteremtődtek az intézmény-felhasználói érdekérvényesítés törvényi feltételei, kialakultak a tartalmi szabályozás keretei, akkreditált pedagógus-továbbképzési rendszer jött létre.

A fenti változások, folyamatok iránya és hatékonysága vitatható, sok területen az eddigi tapasztalatok már ki is jelölték a változtatások irányát. Ugyanakkor ? ezen túlmenően ? az elmúlt tíz év számos szakmai kérdést rendezetlenül hagyott. Ilyen az oktatási intézményekben zajló szakmai munka mérése, értékelése, ellenőrzése, illetve a minőség folyamatos biztosításának és fejlesztésének kérdése.

A közoktatásban a 80-as évektől megszűnt az óvodák, iskolák külső ellenőrzését, értékelését végző hagyományos intézményrendszer, a tanfelügyelet. Ezzel párhuzamosan a közoktatási intézmények jelentős részében háttérbe szorult a tudatos és rendszeres belső értékelés és ellenőrzés. Néhány országos értékelést (IEA, Monitor) leszámítva megszűnt a szakmai munka rendszeres külső értékelése is.

Ez az állapot joggal válthatja ki a szülők, diákok, fenntartók, társintézmények elégedetlenségét. Ugyancsak elégedetlenek a pedagógusok, akik szeretnének munkájuk eredményességéről és minőségéről szakmailag megalapozott visszajelzéshez jutni.

A közoktatás - közszolgáltatás, így értelemszerűen fogalmazódnak meg vele szemben hatékonysági elvárások. Az állam ? képviselve polgárait ? jogosan várja el, hogy az adófizetők befizetéseiből biztosított közpénzek felhasználása hatékonyan történjék. Az oktatás a közkiadások egyik legjelentősebb tétele, éppen ezért hosszú távon a közoktatásra fordított erőforrások csak akkor növelhetők, ha egyben biztosítható e források hatékony, magas minőséget biztosító felhasználása. Ehhez elengedhetetlen egy, a teljesítményváltozásokat rendszeresen jelezni képes rendszer kiépítése.

Az ezredfordulón le kell számolni azzal a nosztalgiával, amely a központi tanfelügyelet visszaállításától reméli a szakmai munka hatékony ellenőrzését, értékelését és folyamatos javítását. Új rendszerre van szükség, amely pozitív, megerősítő, fejlesztő jellegű.

A minőségfejlesztésnek a kormányzati oktatáspolitika alapvető célkitűzései közé emelése a magyar oktatásügy fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű lépés. A minőségfejlesztés az elkövetkező években az oktatáspolitika egészét átfogó, a politika több más elemét is meghatározó elvvé válhat. A különböző szakmai felfogások számára egyaránt elfogadható minőségértelmezés akkor fogalmazható meg, ha a minőségfejlesztés megvalósítása kellően tág és differenciált cél- és eszközrendszerhez kapcsolódik. A minőségfejlesztés bevezetésének további feltétele az, hogy a minőség fogalmáról és a minőség biztosításának vagy fejlesztésének lehetséges eszközeiről széles körű nyilvános párbeszéd alakuljon ki.

Az Oktatási Minisztérium a minőségfejlesztés oktatáspolitikájával meg kívánja teremteni azt a segítő, ösztönző környezetet, ahol az intézmények kiszámítható kereteken belül tervezhetik és egyeztethetik munkájuk minőségét partnereikkel.

A minőségbiztosítás problémái az alábbi kérdések köré rendezhetők:

• Hogyan ellenőrizhető a közösen megalkotott szabályozók betartása, a jogállamiság megvalósulása a közoktatás területén?

• Hogyan értékelhető az oktatási szakmai munka eredményessége, hatékonysága úgy, hogy az segítse mind az intézményi fejlesztő munkát, mind az irányítói tájékozódást?

• Hogyan lehet gondoskodni az intézményi belső munka folyamatos javításáról?

• Hogyan teremthető meg, illetve fejleszthető a helyi oktatásirányítási kompetencia?

Az ezekre a kérdésekre adott megfelelő válaszok alapján érhetők el azok a kívánatos célok, melyeket a kormányprogram is megfogalmaz, s amelyek az alábbiakban foglalhatók össze:

• Minden gyermek és fiatal számára biztosítani kell annak lehetőséget, hogy ? függetlenül lakóhelyétől, szülei anyagi helyzetétől ? minőségileg garantált, a felemelkedés esélyét biztosító óvodai ellátáshoz, iskolai neveléshez, szakképzéshez és felsőoktatási képzéshez jusson.

• Az egyes óvodákban, iskolákban, szakképző és felsőoktatási intézményekben zajló oktató-nevelő munka színvonala, hatékonysága a fiatalok, a szülők, a fenntartók (helyi közösség) és a központi oktatásirányítás számára egyaránt látható legyen.

• Szükséges az iskola-, óvodafenntartó önkormányzatok szakmai munkájának minőségi javítása, a helyi oktatásirányítói kompetencia biztosítása.

• A szakképzésben növelendő a képzési szerkezet rugalmassága és munkaerőpiaci orientáltsága.

Az Oktatási Minisztérium ezen célkitűzések megvalósítására az oktatási ágazat sajátosságainak megfelelő minőségfejlesztési, minőségirányítási modelleket dolgoz ki, amelyeket folyamatosan terjeszteni kíván. Ezek között az Oktatási Minisztérium elsőként a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés területére dolgozta ki a COMENIUS 2000 közoktatási és minőségfejlesztési programot. A program modelljei építenek a nemzetközi és hazai minőségfejlesztési, minőségirányítási tapasztalatokra, ám kizárólag az oktatás-nevelés speciális, egyedi és humán szolgáltató jellegének megfelelő követelmény- és eszközrendszert alkalmaznak.

E munkával párhuzamosan megkezdődődött egy többszintű értékelési-ellenőrzési rendszer koncepciójának kidolgozása is. A COMENIUS 2000 közoktatási és minőségfejlesztési program és az értékelés-ellenőrzés rendszere együttesen teremtik meg az előrelépés lehetőségét. Az értékelés-ellenőrzés rendszere a minőségfejlesztés lehetősége nélkül puszta ?felügyeletté? válna, hiszen nem lenne táptalaj a változtatások belső elindításához. Ugyanakkor a belső fejlesztés sem élhet a külső eredmények és elégedettség visszajelzései nélkül, hiszen minden szervezet számára az eredményekkel való szembenézés ad lehetőséget a belső munka javítására és a külső elismerés kivívására.

Az oktatás minőségfejlesztési programja természetesen nem korlátozódhat kizárólag a közoktatás és a szakképzés területére, ki kell terjedjen a felsőoktatásra is. A jövő magyar felsőoktatásnak szolgálnia kell az egyén és az egész társadalom felemelkedését, az ország nemzetközi versenyképességét. Ennek a feladatnak akkor tudnak eleget tenni a magyar egyetemek és főiskolák, ha jól gazdálkodnak a rendelkezésükre álló emberi erőforrásokkal, ha megbecsülik kiváló oktatóikat és a leghatékonyabban képesek a falaik között felhalmozódott tudást mindenki számára átadni. Ehhez szakmai tevékenységüket a minőségi képzés szolgálatába kell állítaniuk, képzési kínálatuk megtervezésekor pedig elsősorban partnereik igényeire kell alapozniuk.

A munkaerő-piaci és társadalmi esélyteremtés feladatai, a nemzeti és regionális kulturális hagyományok megőrzése, a versenyképes gazdaság igényei, az információs társadalom kihívásai szerte a világban szükségessé tették az oktatás minőségének középpontba állítását. Egyre több ország tekinti az oktatásra fordított pénzügyi forrásokat befektetésnek, ugyanakkor elvárja, hogy e befektetések megtérülése kimutathatóvá váljék. Magyarország az elsők között kezdett hozzá egy átfogó, a teljes oktatási rendszerre kiterjedő minőségfejlesztési program megvalósításához.