Batthyány Lajos, Széchényi és Wesselényi barátja gyakori vendég volt az 1837-ben átadott, a legújabb párizsi divat szerint berendezett Károlyi-palotában. A ház ura, a szintén ellenzéki arisztokrata Károlyi György sógora volt Batthyánynak. Szoros családi kapcsolatuk az 1840-es években megerősítette közös politikai fellépésüket, barátságuk szálait.

Közismert, hogy az első magyar miniszterelnököt Pest 1849 januári elfoglalásakor innen, az egyik legelegánsabb pesti főúri lakosztály szalonjából hurcolták el. A történteknek szemtanúja, sőt lejegyzője is akadt. Bártfay Lászlónak, a reformkori pesti irodalmi élet fontos háttérszemélyiségének kéziratos naplójában hiteles, egyedi érdekességű adatok maradtak fenn arról, hogyan foglalta el a palotát Jellachich, hogyan értesültek Batthyány hozzátartozói további sorsáról, el- majd visszaszállításáról, hogyan próbál kegyelmet kérni felesége a császárhű harmadik Károlyi testvér, Lajos gróf segítségével, hogyan értesülnek kivégzéséről. A napló megrázó dokumentuma annak a nem kis lélekjelenlétet és bátorságot kívánó tettnek, ahogy a halott miniszterelnök tetemét Károlyi háziorvosa és Bártfay felesége segítségével a császári rendelkezéseket kijátszva a Ferencesek templomába csempészik. Itt, a kriptában őrzik földi maradványit egészen 1869-es nyilvános, országos gyásszal kísért újratemetéséig.