A spidron egyenlő oldalú és 120 fokos csúcsszögű, egyenlő szárú háromszögek meghatározott összekapcsolódása, amelyet Erdély Dániel magyar grafikus, formatervező fedezett fel még a hetvenes évek végén. Az általa elnevezett geometriai formarendszeren immár 27 éve dolgozik, s még sok új lehetőséget lát benne. Lehetséges alkalmazási területei - az iparban, az űrkutatásban és másutt - számosak.

A spidron története - a név a spirál- és pókhálószerű alakzatból (a pók angolul spider) adódik - 1979-ben kezdődött az Iparművészeti Főiskolán, Rubik Ernő formatan óráján. Rubik azt a feladatot adta hallgatóinak, hogy papírlapból hajtogassanak valamilyen harmonikát: rugalmasan összenyomható és széthúzható térbeli formát, amely a tér meghatározott irányaiban kimozdul a síkból. Erdély egy merész ötlettől vezérelve talált rá arra a hajtogatási módra, amely az említett háromszögfajták egymás mellé helyezésével "hegyekbe és völgyekbe" rendeződött, harmonikaszerűen összenyomható és széthúzható felületet eredményezett. Rubik elégedetten olyasmit mondott, hogy "ilyet még nem láttam".

Ez lökést adott Erdélynek a további munkához, az ötlet továbbfejlesztéséhez. 1990-ben sikerült megalkotnia az első zárt térbeli formát papírból, az említett spidronelemek térbeli összeillesztésével. Az általa Spidrohedronnak elnevezett alakzat 1994-ben felkeltette Cristiana Grigorescu román kristályfizikusnő tudományos érdeklődését, és ő ösztökélte a magyar dizájnert, hogy találmányát mutassa be négy év múlva, 1998-ban Jeruzsálemben a XII. Kristálynövesztési Világkongresszuson.

A jeruzsálemi előadás sikerrel járt - ebben szerepe volt Erdély grafikus- és programozó kollégájának, Kőszegi Péternek is, aki a kivetítős, animációs bemutató létrehozásában segített -, s azután már sorozatban jöttek a meghívások Hollandiába, az Egyesült Államokba, Kanadába és Angliába, ahol Erdély a rendszert bemutathatta. Munkafüzetet is írt róla. A találmány további életében Dr. Szilassi Lajos munkája hozott áttörést, akinek sikerült matematikailag leírnia a spidronmozgásokat.

2000-ben rendezték a Műcsarnokban a nagy sikerű "Intuíció, innováció, invenció" kiállítást, amelyet tudósok, művészek és feltalálók hoztak létre, s ahol a spidron mint térkitöltő rendszer szerepelt. Tavaly október-novemberben a Budapest Galériában több mint egy hónapon át volt látható a rendszer kifejlesztésének története, régi hajtogatások és printek, valamint nagyméretű térplasztikai alkotások. Az utóbbi években Erdély egy nemzetközi csapattal dolgozik.

No és mire jó a gyakorlatban a spidronrendszer? Erdély egy interjúban megjegyezte, hogy például a NASA-t, az amerikai űrkutatási hivatalt "minden érdekelheti, ami kicsire összecsukható, és adott esetben az űrben kinyitható". A változatos felület napkollektorként is működhet. Kiváló visszhangcsökkentő hatása folytán alkalmas akusztikus falnak, és vitorlának is jó lehet. Ütközéskor a frontális energiát a spidron örvénylő mozgása elvezeti. Szívópapírból készítve vegyészeti mérésekre is alkalmas lehet, speciális anyagból gyártva pedig víztisztító feladatra is használható: szétnyílva megköti a felszínén a szennyeződést, összehúzódva kipréseli a tiszta vizet. És ez csak néhány lehetséges alkalmazási terület, sok további vár még feltárásra.

A spidron és a belőle készíthető konstukciók közül néhány a www.spidron.hu internet címen tekinthető meg.

MTI