Kedves Diákok, tisztelt Pedagógusok és Szülők!

Különleges tanév előtt állunk.

A most induló 2003/2004-es tanév folyamán lesz Magyarország hivatalosan is az Európai Unió teljes jogú tagja. A végzős diákok már a csatlakozás után ballagnak, a vakációt jövőre uniós polgárként kezdi meg minden magyar pedagógus és tanuló.















Az általános iskolás diák sokat ábrándozik azon, hogy milyen lesz majd középiskolásnak lenni, milyen lesz majd felsőbb évfolyamba kerülni. Eleinte még távolinak tűnik az új világ.

De amikor a továbbtanuló diák már felvételt nyert, az válik lényegessé, hogy vajon meg tud-e felelni a magasabb elvárásoknak, képes lesz-e beilleszkedni. 















Majd amikor ténylegesen elkezdi a középiskolát, ráébred arra is, hogy csak akkor tud az új környezethez alkalmazkodni, ha kibontakoztatja legjobb képességeit és szorgalmasan tanul. Azután eltelik néhány hónap, és hamarosan otthonosan érzi magát abban az iskolában, amelyre annyira vágyott. Megtalálta azt az új közösséget, ahova tartozik. Ilyen helyzetben van most Magyarország. Európa nekünk évtizedeken át egyet jelentett a vágyakkal és a reményekkel, az elérni kívánt jóléttel és a szabad világgal. Mostantól Európa mindennapi tapasztalattá válik, és meghatározza az életünket.

Eddig a csatlakozás volt a cél, mostantól az lesz a feladat, hogy Európán belül minél sikeresebbek legyünk.















Az Európai Unió tagjaként versenyre kell felkészülnünk. Ebben a versenyben csak a tudás ad jólétet, biztonságot és kiszámíthatóságot. Képzett, felkészült, a változásokhoz alkalmazkodni tudó polgárok nélkül kihasználatlanok maradnak azok az új lehetőségek, amelyeket a csatlakozás ad nekünk.

Ezért vált a magyar oktatás modernizálása Magyarország egyik legfontosabb stratégiai érdekévé, a sikeres jövő feltételévé.

A pedagógusok és a szülők pontosan érzékelik, hogy melyek a magyar oktatási rendszer legfőbb problémái: a sok felesleges tananyag, az állandó rohanás, az időhiány.  Az általános iskolákban gyakran nem jut elég idő az írás és az olvasás megfelelő szintű elsajátítására, ezért a gyerekek nagy része nem szereti meg a tanulást, és komoly szövegértési gondokkal küszködik. A középiskolákban a gyerekek többsége túlterhelt, miközben olyan nélkülözhetetlen ismeretek elsajátítására nem marad elég energiája, mint az idegennyelv-tudás vagy a felnőtt életük szempontjából fontos tudnivalók megszerzésére.

A közoktatás nyugodt és kiszámítható fejlesztésére azért van szükség, hogy megvalósulhasson a két legfontosabb cél:















Az egyik, hogy a tanulók olyan korszerű és használható tudást kapjanak az iskolában, amelynek segítségével egész életük folyamán képesek lesznek tanulni, az új kihívásokhoz alkalmazkodni.















A másik, hogy növekedjen a társadalmi igazságosság, és minden gyermeknek legyen esélye boldogulni az életben.

 A tudás mindenkié.

A most életbe lépő közoktatási törvény ennek a központi gondolatnak a jegyében született. Az iskolának használható, hatékony, egész életre szóló ismereteket kell átadnia, lehetővé téve, hogy mindez mindenki számára elérhető legyen. A törvény módosításakor döntő szempont volt, hogy a gyerekek valóban elsajátítsák az alapkészségeket. Hiszen aki nem tud jól olvasni, írni, számolni, az nem képes megszerezni azt a tudást, ami a boldoguláshoz kell. Ezért fokozatosan meghosszabbítjuk az alapozó szakaszt az általános iskolákban. Ma már nem elég bebiflázni a tananyagot, nem elég, ha a gyerekek megtanulják az előre feltett kérdésekre az úgymond helyes válaszokat. Kérdezni is tudniuk kell, hiszen aki nem képes önálló gondolkodásra, aki nem tud problémákat megfogalmazni az nem tud eligazodni a világ dolgaiban, az elveszett.

Fontos, hogy a gyerekek megszeressék a tanulást,

fontos, hogy megtanuljanak legalább egy idegen nyelvet.

Fontos, hogy megismerjék az elektronikus írásbeliséget, használják a számítógépet és az internetet.

Ezért tettük lehetővé, hogy 2004. szeptemberétől a középiskolákban nyelvi előkészítő osztály indulhasson. A Sulinet Expressz program pedig családok százezreinek teszi lehetővé, hogy a számítógép otthon is elérhető legyen.

Kedves Barátaim!

A tudás megszerzéséhez mindenkinek joga van. A vidéki gyerekeknek éppúgy, mint a fővárosiaknak.Nem lehet különbség a gazdag és szegény családból érkező diákok, a romák és a nem romák tanulási esélyei között.  Nekünk minden gyerek egyformán fontos.

Tudjuk, hogy az iskolatáskát minden diák nehéznek érzi, de vannak gyerekek, akiknek az iskolatáska sokkal nehezebb, mint a többieknek. Vannak gyerekek, akiknek olyan nehézségekkel kell megküzdeniük, amelyekkel társaik többségének nem.  Egy ország, egy közösség fejlettségét, általános erkölcsi állapotát semmi sem mutatja meg jobban, mint az, hogy milyen módon viszonyul azokhoz a polgáraihoz, akik valamilyen fogyatékkal élnek. Minél érettebb és emberségesebb egy társadalom, annál több figyelmet fordít azokra, akik hátrányos helyzetben vannak, annál inkább képes minden egyes polgárát integrálni.















Biztosan így gondolta ezt Beitl Rafael, a bécsi vakok intézetének legendás tanára is. A látásssérültek ügyének első szószólója 1825–ben 2 vak gyermekkel jelent meg a pozsonyi országgyűlési képviselők előtt. Elmondta róluk, hogy ezek a gyerekek nem részesültek iskolai oktatásban, ezért koldulásra lettek kárhoztatva. Ő azonban meg volt győződve arról, hogy ezek a gyerekek és sorstársaik éppen olyan jól tanulhatnak, mint a többiek, sőt, gyakorta tehetségesebbek látó társaiknál. 

A reformkor nagyjai között megfelelő fogadtatásra lelt a tanár által felvetett gondolat, maga József Nádor is támogatója lett a két gyermeknek. Ott tartotta őket a képviselőházban, ahol Beitl Rafael foglalkozott a gyerekekkel. A képviselők pedig időről időre érdeklődve figyelték, milyen módon oktatja őket, tapasztalható-e tudásukban fejlődés. Az eredmény egyértelmű volt, így már a következő évben megnyílt néhány tanulóval a Pesti Vakok Intézete.

Az igény egyre nőtt egy nagyobb intézmény létesítése iránt. Végül 1901-ben, a Hermina mező szélén épült meg az az iskola, ahol most vagyunk, mely a szecesszió egyik legszebb magyarországi épülete. Ez az épület azóta több ezer gyerek számára lehetett a tudás megszerzésének helyszíne, a hely, ahol megtanultak olvasni, számolni, zenélni, a hely, amely segített nekik eligazodni az életben. Már akkor is tisztában voltak azzal, hogy a látássérültek csak akkor taníthatók sikeresen, ha a tanárok megfelelő módszert, a diákok pedig megfelelő eszközöket használnak.  

Tudjuk, hogy a vakoknak az olvasásban a Braille írás, a számolásban az abakusz segít. Azt is tudjuk, hogy a 21. század iskolájában a számítástechnika az az eszköz, amely talán a legsokoldalúbb lehetőségeket hordozza magában, ám ez a technológia eddig a vakok számára nehezen volt elérhető.  

A beszélő tankönyvek programjának elindításával a számítástechnika és az internet segíthet abban, hogy a vak és csökkentlátó diákok a látókkal egyenértékű módon használhassák a tankönyveket. Az ehhez szükséges Világhalló szoftvert egy magyar kutatócsoport fejlesztette ki a közelmúltban, felhasználva a Gordos Géza professzor vezetésével folyamatosan fejlesztett szövegfelolvasó szoftvert. A program lehetővé teszi, hogy felolvassuk az elektronikus könyveket az Interneten. De éppígy tanulmányozható a Magyar Elektronikus Könyvtár bármelyik írása is.    

Azzal, hogy 2003–ban, a Fogyatékkal Élők Nemzetközi évében éppen itt tartjuk az Országos Tanévnyitó ünnepséget, az emberség, a kölcsönös megbecsülés fontosságára hívjuk fel a figyelmet.  

Ez az iskola: példa.  

Igazi iskolapéldája annak, hogyan lehet a hátrányt legyőzni, miként lehet kitartó és magas szintű munkával csodálatos eredményeket elérni.















Iskolapéldája annak, hogyan lehet egész életre szóló útravalót adni.  

A pedagógusok, akik ebben az intézményben tanítanak, mindannyiunknak példát mutatnak. Toleranciából, együttérzésből, valódi segítségnyújtásból. Mert ezek a fiatalok nem zárhatók falak közé. A fogyatékkal élők integrációjának más iskolákban is meg kell valósulnia. Nem a sajnálkozás és a szánalom segít a fogyatékkal élő gyerekeken. A sajnálkozás sokszor bántó, mert eleve tartalmazza azt a vélekedést, hogy a fogyatékkal élő társunk nem egyenrangú.

A megértés, a nyitottság, a figyelmesség, a tapintat és az elfogadás segíthet abban, hogy a fogyatékkal élő emberek ne csak olyan védett szigeteken teljesedhessenek ki, mint ez az iskola, hanem az oktatás, a munka és az emberi kapcsolatok más területein is.  

Ezzel szemben, nem ritkán, azt tapasztaljuk, hogy olyan gyerekek is speciális intézményekbe kerülnek, akik valójában nem fogyatékkal élnek. Náluk a nehéz szociális helyzet idézi elő ezt a minősítést. A roma gyerekeknek például ma csaknem egyötöde értelmi fogyatékos minősítést kap. Ebben a tanévben azt a feladatot vállaltuk, hogy felülvizsgáljuk a minősítéseket, mert az a szándékunk, hogy az integráció minél átfogóbb legyen.  

Néhány évvel ezelőtt, amikor ebben az iskolában jártam, kaptam az egyik kislánytól egy ajándékot. Egy mosolygó arcocskát ábrázoló, nyakba akasztható kicsi korongot.















A kislány, aki ezt az alkotást készítette, szívét-lelkét beleadta a munkába. Amikor a mosolyt megformázta, a lelke mosolygott, s ezt az örömöt át tudta tenni az agyag formájába. 

Figyeljünk hát oda rájuk, és mindazokra, akik valamilyen fogyatékkal élnek, mert van mit tanulni tőlük. Figyeljünk oda rájuk, mert ők is a mi drága gyerekeink. 

Kedves Barátaim!

Tartalmas, sikeres és izgalmas tanévet kívánok minden diáknak és pedagógusnak.

A 2003/2004-es tanévet ezennel megnyitom.