2021. október 17.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Felföldi mezőváros tájegység nyílik a Skanzenben

2006. május 26.
Bozóki András mellett balra Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója, jobbról Ács Tamás helyettes államtitkár
Bozóki András mellett balra Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója, jobbról Ács Tamás helyettes államtitkár

A mind a történeti kutatás, mind a tárgyi kultúra megőrzése szempontjából kevéssé ismert, illetve méltatott anyag, nemzeti örökségünk fontos része. A régió átfogó kultúrtörténeti és történeti néprajzi szemléletű bemutatására elsőként a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalkozik. Az épületcsoport felépítését szolgálják az elmúlt harminc évben történt néprajzi gyűjtések és történeti levéltári kutatások, műszaki felmérések.

A jellegzetes felföldi kőépítkezéses kultúra a 17-19. században elsősorban a borelőállítás, borkereskedelem és céhes kisipar tevékenységeivel jellemezhető. A szőlő- és bor monokultúra mint városképző tényező a régióra egyedülállóan jellemző. A hungaricumnak számító tokaji fehérbor, illetve a gyöngyösi jellegzetes vörös borkultúra produktumai nem csupán hazai viszonylatban, hanem a távolsági kereskedelem révén Európa távoli országaiban is közkedveltek voltak évszázadokon keresztül. Ez az árutermelő tevékenység határozta meg az itt élő lakosság életét a múzeumi bemutatásra kiválasztott 18-19. századi időszakaszban is.

A felvidéki mezővárosi épületek múzeumi megjelenítéséhez telepítési tervként olyan településszerkezeti egységet választottunk, amelyre nyolc szalagtelkes porta elhelyezhető. A háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amire a telkek merőlegesen fekszenek, a fejlett kőépítkezés kiegészítő elemeivel gazdagodik: térburkolatok, támfalak, kerítések, kutak, pincék megépítésével. Az épületek közül kivezető út felett kőből épített teraszrendszer kialakításával a filoxéravész előtti művelési módokat és szőlőfajtákat mutatjuk be. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban felépítendő porták rangos kőépületeiben 19. század végi és 20. század eleji enteriőröket kívánunk bemutatni.

A telepítési tervben szereplő eredeti, illetve másolatban megépülő tokaji, mádi, tállyai, hejcei, gyöngyösi és erdőbényei épületeket úgy választottuk ki, hogy a 18-19. századi kőépítkezés fontosabb alaprajzi és funkcionális változatait képviseljék. Ezek a lakóházak szűk beltelkekre épültek borházzal, pincével, esetleg műhellyel. Az objektumok berendezéseiben a tulajdonos családok gazdasági és ipari tevékenységét hangsúlyozzuk. A múzeumi állandó kiállításban az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében kívánjuk megőrizni és bemutatni.

LAKÓHÁZAK ÉS KÖZÖSSÉGI ÉPÜLETEK
A FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉGBEN


A tállyai ház
- másolat -
A Tállya község - korábban mezőváros - központjában elhelyezkedő, szűk városi telken álló épület másolatát építjük fel a tájegység első portájaként, a tér indításaként. A másolatban felépülő ház a jelenleg Bocskai utcának, korábban Kálvin-térnek, ezt megelőzően Kútvölgynek nevezett részén áll Tállyának.
A kőfalazatos épület földszintjén a kamra, a borház és a dongaboltozatos pince található, ez utóbbi mellett indul az épület alá kanyarodó, részben boltozott, részben vájt mélypince. A második szintre meredek lépcső vezet fel. A csehsüveg-boltozatos mennyezetű konyha eredetileg szabadkéményes volt. A konyha előteréből nyílik a hátsó kisebb és az első nagy méretű szoba.
Az emeleti helyiségekben négygyermekes polgárosult iparos család életmódját mutatjuk be 1905 és 1910 közötti időszakban.
A földszint első helyisége az anyag és készáru-raktár, mellette a csizmadiaműhely.
A múzeumunk által kiválasztott épület jellege alapján alkalmas a szőlőtermesztő-borkereskedő mezővárosi polgár életmódjának bemutatására. Az épület nagysága és tagolása lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak egy iparos család 20. századi viszonyit mutassuk be, hanem a jellemző mezővárosi polgárosult kézművességet képviselő csizmadiaműhelyt is.

A tokaji iparos ház
- másolat -
A 19. század közepén épült ház hiteles másolatként a történeti rekonstrukció elvei szerint épül fel, a kisméretű szalagtelken, bodrogkeresztúri kőanyagból. A lakószinten három, a föld- vagy pinceszinten egy helyiséges épület Tokajban, az eredeti helyén az egykori Pap utcában állt. Ezen az utcasoron, a település változatos épület-birtoklás történetének megfelelően egyaránt laktak kereskedők, iparosok, de akár extraneus szőlőbirtokosok vagy egyházi személyek is bírtak vagy béreltek itt házat.
Az épület berendezése egy református kádármester családjának életmódját mutatja be 1879 és 1901 közötti időszakban.
A lakóház földszintjén szoba, szabadkéményes, dongaboltozatos pitvar-konyha és ideiglenes szállásként is szolgáló kamra, míg a pinceszinten műhely található. A bortermelő vidékeken a kádár mesterség különösen fontos iparként működött. A műhely berendezését az udvaron felállított dongaszárító tornyok egészítik ki.

A hejcei ház
- másolat -
A tájegységben másolatban felépítendő épület eredetije a 18. században épült. A huszita háznak is nevezett épülettípus jellemzője, hogy a lakótérből (szoba, konyha, kamra) belső, lépcsős lejárat visz a boltozatos présházba (raktár, műhely, ivó), s az innen nyíló vájt folyosó (gádor, torok) a bor, illetve terménytároló lyukpincébe vezet.
A ház 1859-ben egy szekeres gazda tulajdonába került. Ennek a családnak a tulajdonlása alatti időszak bemutatása a kiválasztott periódus. A család "korcsmáltatással" is foglalkozott az 1860-as években. A fuvarozáshoz köthető a megépített istálló kihasználása illetve a takarmánytárolás. Az épület utcai oldaláról nyíló, dongaboltozatos présház egyik oldalán áll a nagyméretű beépített végorsós prés. A helyiség eredetileg időszakos borkimérésként is üzemelt az elmúlt századok során. A présházból induló boltozott pincetorkon keresztül lépcsőkön lehet lejutni a vájt, hosszú bortároló pincébe.
A hejcei ház berendezésével alkalmas a szőlőtermesztéssel, borkereskedéssel foglalkozó mezővárosi gazda 1860 körüli időszakra jellemző életmódjának a bemutatására. A míves keményfa bútorok és a korszakra jellemző kerámia illetve textília segítségével érzékeltethetőek a korabeli mezővárosi gazdacsalád életkörülményei. Az épület egyértelműen igazolja, hogy a 18. században a Felvidéken az ács- és kőművescéhek segítségével, korabeli pallér-tervrajzok mintái alapján újjáéledt és kivirágzott a kőépítkezés.


Az erdőbényei ház
- másolat -
A múzeumi tér bal oldalát az Erdőbényéről származó, L alakú, másolatban készülő épület zárja le. Az eredeti ház lakrésze 1770 körül, míg a további részek 1860 után épültek. A kőkeretes ajtókkal és ablakokkal rendelkező nyeregtetős épületet cseréppel fedték.
Az épület felső szintjén az utcai oldalon lakószoba és vendégszoba, majd a szabadkéményes konyha található. A hátsó szoba után a toldott helyiségek sorrendje: kamra, borház, istálló, kocsiszin. A lakóház alsó szintjén dongaboltozatos présház és kocsma van, amiből többágú boltozott bortároló pince nyílik. Az épület nemcsak a szőlőkultúrára épülő mezővárosi fejlődés filoxéravész előtti utolsó időszakát mutatja be, hanem egy erdőbényei római katolikus gazdag paraszt családját, amely kocsmatartással és kőmunkákkal is foglalkozik. A bemutatás időszaka az 1860-as évekre tehető.
Az épület a gyakran változó tulajdonosok igénye szerint kamrával, raktárral gyarapodva nőtt hosszú házzá. Az egykori lakók az alsó szinten kocsmát üzemeltettek, emellett fuvarozással és szőlőműveléssel, borkészítéssel foglalkoztak. Erdőbénye mezővárosi társadalmának jellegzetes alakjai voltak azok a gazdák, akik a szőlőművelés és fuvarozás mellett kézműves tevékenységet is végeztek. A két legjellegzetesebb foglalkozási ág a kádár és a kőfaragó volt. Az erdőbényei kőfaragók munkái távoli településeken is kedveltek voltak. A múzeumi bemutatás során az erdőbényei portán a kőfaragás eszközanyagát és termékeit mutatjuk be.

A mádi kereskedőház
- eredeti -
Az 1770 körüli nyeregtetős, cserépfedésű, kő oromfalas lakóház hátsó része 1860 körül épült. Az épület kőkeretes ablakai és ajtajai, valamint jellegzetes vaslemez borítású ablakszárnyai igényes mezővárosi iparosi munkáról vallanak. A telek tartozéka a présházlejárattal szemben ásott kőbéléses, boronakávás kút. A Mádon a Rákóczi úton állt házat lebontva, az eredeti elemeket is felhasználva építettük fel a tájegységben.
A búza- bor- és hordókereskedelemből élő család életmódját bemutató enteriőr berendezésekor 1880 körül készült bútorokból hiteles szobabelsőket tárunk a látogatók elé. A konjunkturális időszakokat kihasználó, vállalkozó szellemiségű mezővárosi polgár otthonában a bútordivat alakulását is bemutatjuk.
Az alsó szinten középen falpillérrel megosztott présház, jobbra keresztboltozatos raktárak, balra dongaboltozatos bortároló pince volt található. Korábban a pincében is laktak, de ekkor már raktárnak illetve műhelynek használják. (A múzeumi bemutatás során a pincékben étterem üzemel majd.)
A történeti adatoknak megfelelően a ház első részét egy zsidó kereskedő család bérli, akik a boltot is működtetik. Lakáskultúrájuk a módosabb mezővárosi polgárok életvitelét tükrözi. Az épület második lakása valamivel szerényebb életmódot folytató, a hagyományoshoz erősebben köthető család használatában van. Ők a ház tulajdonosai és bérbeadói, egy mádi iparoscsalád.

A gyöngyösi polgárház
- eredeti -
A teljes szélességében és hosszában beépített szalagtelken L alaprajzzal épül meg az 1981-ben lebontott eredeti gyöngyösi épület. A lakóház a l8. század végén épült faragott kőből. Fennállása során többször bővítették, átépítették. A kétlakásos ház múzeumi bemutatása az l870-l9l5 közötti építési korszakot tükrözi, berendezése is ennek az időszaknak kisvárosi tárgyi kultúráját reprezentálja.
Egy gyöngyösi szőlősgazda lakása és 1914-es állapotnak megfelelő mezővárosi polgár szintű életmódja látható a kiállításban. Az egyik legrégebbi gyöngyösi vallási társulat, nevezetesen a Szent Kereszt Társulat ünnepi, választási gyűlését is megjelenítjük. A szoba berendezéséhez tartozik a Társulat keresztje és a feliratos 1873-ban készült láda, amiben az oltárterítőket, kegytárgyakat, fáklyákat tartják.
Az épületcsoportban e telekkel és építményeivel a mátraalji/gyöngyösi céhes kőépítő kultúrának és a borgazdaságon alapuló katolikus polgár életmódjának bemutatására nyílik lehetőség. A ház berendezésében a nagygazda tulajdonos család fogadószobája mellett megjelenik a bérlő kapás ember 19. század második felére érvényes, szerény berendezésű szobája és a jellegzetes gyöngyösi céhes katolikus szerveződés összejöveteli helyisége is. Az egyesületi élet kellékei egészen napjainkig elevenen őrzik a hagyományos közösségek tárgyi kultúráját.

A gyöngyösi iparosház
- eredeti -
Az eredeti gyöngyösi ház 1820 körül épült. A múzeum által lebontott épület hiteles megépítésével készül el a zárt beépítésű, U-alaprajzú, két lakóegységes ház. A lakóház faragott kőből épült, a szarufás, torokgerendás nyeregtetőt fazsindely fedi. A bejárati oldalon a mezővárosi utcaképet meghatározó jellemző, íves kőkeretes kapu áll.
Az épület bal oldalán egymás mögött szoba, konyha, kamra, konyha, szoba rendeltetésű helyiségek követik egymást, melyek a kamra alóli udvari bejárattal téglaboltozatosan alápincézettek. A telek jobb oldalán az utcai szárnyon szoba (a bemutatás idején műhely) és istálló áll egymás mögött.
A múzeumi lakóházban két család lakik az 1860-70-es évek fordulóján. A kiválasztott dátum két egymáshoz közeli időpontot jelez: részben a filoxéra-vész előtti pillanatokat idézi, részben a céhek felbomlásának utolsó perceit, végső állomását tükrözi. Az első lakásban egy szőlőtermesztéssel és bortermeléssel is foglalkozó katolikus bognármester lakik a családjával. A másik, a hátsó lakrészben a híres gyöngyösi kapások közé tartozó, jól képzett szőlőmunkás egyszerű lakása látható.
A ház berendezése a szőlőbirtokos család portájára jellemző, gazdag helyi céhes iparostermékek széleskörű választékát mutatja be az 1870-es évek időszakából. A filoxéravész előtti állapot bemutatásával a régió fénykorának utolsó időszakáról kap képet a látogató.

A mádi kapásház
- eredeti -
A múzeumi teret záró utolsó ház a közepes méretű szalagtelken álló, soros beépítésű mádi épület. Az eredetileg az Árpád utcában állt, 19. század elején helyi kőből épült házat a múzeum lebontotta, és így építjük meg a tájegységben.
A kettős zsindelyfedésű, torokgerendás fedélszékes, lekontyolt nyeregtetejű épület szoba, konyha, szoba, kamra beosztással épül meg. A szobákban falifülkék teszik teljessé a jellegzetes lakásbelsőt. A ház berendezésével a birtok nélküli, kétgenerációs szőlőkapás családnak 1910 körül jellemző életmódját mutatjuk be. A berendezés fontosabb bútorait mádi és szerencsi asztalosok készítették. A lakóház tüzelőberendezései kuriózumnak számítanak, a kályha alá süllyesztett kemence, kiegészítve egy világítófülkével, más felföldi mezővárosi épületben meg nem található érdekesség. A telekhez tartozik az 1870 körül épült különálló boltozott lyukpince is.
A bérmunkából élő zsellércsalád életmódja, összevetve a korabeli más vidékeken élő azonos társadalmi helyzetűekkel, egyértelműen magasabb. A szőlőmunkából származó jövedelem eredményeképpen a mezővárosi hierarchiában ugyan alacsonyan álló porta, mégis a tüzelőberendezést, a bútorokat tekintve egy az országos átlagnál magasabbat képviselhet az enteriőr.

A mádi dézsmaház
- másolat -
A teraszos szőlőhegyre vezető út melletti kiszélesedő kőburkolatos részen egy mádi uradalmi dézsmaház épülete áll.
A mádi "Hóhérház" vagy más nevén "Akasztóház" 1720 előtt épült, és elsősorban az urasági természetbeni járadékok (bor, gabona) tárolására szolgált. A romos állapotú, eredeti kétszintes kőépület a római katolikus temetőkápolna oldalánál, a volt mezőváros északkeleti részében található.
Az épület a földszinten szoba - konyha - kamra beosztású, az emeleten eredetileg az egyterű gabonaraktár volt. Különösen szépek az épület faragott kőkeretes ablakai és emeleti ajtaja.
A dézsmaház előtt kialakított szekérforduló téren a támfal tövében egy fából készített szín alatt áll a nagy méretű 1840-es években készített uradalmi végorsós prés.
A dézsmaház földszinti helyiségeiben a mádi épületek bontásakor előkerült eredeti kerámiaanyag restaurált tárgyaiból készített állandó kiállítás látható. Az emeleti egyterű helyiség pedig tanácskozások, közművelődési programok helyszíneként működik.

KÖZTÉRI ÉPÍTMÉNYEK A TÁJEGYSÉGBEN

A gyöngyösi Szent Donát-szobor
- másolat -
A Felföldi mezőváros épületcsoport háromszögletű teréről kivezető, a szőlőhegyi teraszok felé vivő út mellé tervezett védőszent szobra eredeti helyén is külterületen, Gyöngyös-Szurdokparton állt. A szobor a szőlőhegyek 18. századi védőszentkultuszában kiemelkedő szerepet játszó Szent Donátot jeleníti meg.
Az eredeti szobor helyi, szürkésbarna színű, andezittufa kőből készült, valószínűen gyöngyösi kőfaragó mester munkájaként. A szobor négyzet alaprajzú talapzatán dombormű és vésett felirat látható. A dombormű a vihar és jégeső elhárításáért könyörgő Donátot ábrázolja. A talapzaton hengeres, sima törzsű ión oszlop áll. Az oszlopfő fölé Donát álló alakos, római legionárius ruhájú szobra került.
A római katolikusok számára a szobor kultuszhely volt. Az időjárási viszontagságok (fagy, jégeső, vihar) és szőlőbetegségek elkerülése, megelőzése érdekében itt imádkoztak.
Az objektum típusában és megformálásában a 18. század közepi mezővárosi emlékoszlopok, kőszobrok kvalitásos, "népies barokk" sorába tartozik.
A tájegységben a jelenleg a gyöngyösi Szent Bertalan plébánia udvarán álló szobor hiteles műtárgymásolatát helyeztük el.

A mezővárosi hegyi szőlőkultúra épített környezete és termőhelye
A tájegységből kivezető fölső út felett kőből szárazon rakott teraszrendszer segítségével a filoxéravész előtti Tokaj-Hegyaljára jellemző művelési módokat és szőlőfajtákat kívánjuk bemutatni. A Felföldi, középhegységi, főként vulkanikus eredetű szőlőföldeken a termesztőhelyek középkori eredetű épített rendszerének a 18-19. században állandósult, máig kutatható emlékei maradtak meg.
A földgátak, mikroteraszok egy méter magasságban, két méter padkaszélességgel, többnyire csak egy szőlősorral épültek. Ezeknek vizét a rétegvonalakra merőleges kőgátak vagy mezsgyesorok vezették el.
A kőgátak, kőteraszok építése nagyobb összefüggő szőlőhegyek jellemzője. A felmért és a mai terephez igazodóan hét teraszt alakítottunk ki.
5 méter szélességben, réteges vagy bányászott laposkőből kirakott kőút vezet fel a dézsmaháztól a szőlőhegyi teraszokhoz. A szekérút északi, támfalas oldalán szőlőtaposó-hely és szekérbeálló szereppel lekövezett felületet alakítottunk ki. Az ilyen beállók, "láz"-ak a 18-19. században egyben dézsmaszedő helyek is voltak. Itt folyt a lábbal taposó mustnyerés/dézsmálás, és innen szállították a belterületi pincékbe a mustot.
A kőteraszos szőlőhegyek jelentős építménye a "grádics", a kb. egy méter széles kőlépcsők terepszinthez 50-80 méterenként alkalmazkodó sora. E lépcsőket "kőbástya" (két kőtámfal) közé építettük.
Nagy szerepük van a teraszok, kőgátak és lépcsők menti iszap- és vízfelfogó létesítményeknek, a sankgödröknek vagy liktorvermeknek is. Ilyen "kőszájú" helyeken fogták fel a teraszokról lesodort földet (amit puttonyban visszaszállítottak), és aszály esetén a tőkéket öntözték. A talajerózió nyomán vagy szőlőtalajmunka közben kikerült köveket megbecsülték. Továbbépítették belőle a kőgátat illetve a vízelfolyás irányát alakító csatorna bélelésénél használták fel.

A mezővárosi tér
A háromszög alakú tér járószintjeként amorf, vastag "bányaköves" agyagba rakott burkolat valósult meg.
A déli oldali támfalba építendő, két boltozott pinceajtó közül az egyikben borbemutató illetve árusító hely került kialakításra, egy boltozott pince első traktusában. A 19. század közepéről származó mádi eredeti másolataként készülő pinceajtó falazott elejű, timpanonos lezárású homlokzatú, ácstokos, farácsos ajtószárnyakkal szerelt.
A másik boltíves faragott kőből készült bejárat mögött a tájegységben több településen ismeretes és felmért, önmaga alá kanyarodó, 40 méter hosszú, elágazó oldalágas vájt pince indul el, amelyben a Tokaj-Hegyaljára jellemző borkezelés- és bortárolás módozatait mutatjuk be.
A téren álló mádi kőből készült kőkávás forráskút kút eredetije egy gyöngyösi kőkút, amelynek rekonstrukciója épül fel a mezővárosi téren.


A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban


A tájegység neve: Felföldi mezőváros tájegység
Felelős muzeológus: Cseri Miklós, Kemecsi Lajos
Közreműködő muzeológusok: Balassa M. Iván, Batári Zsuzsanna, Bíró Friderika, Sári Zsolt, Sabján Tibor
Vezető építész: Buzás Miklós
Kivitelező: Harcon Rt.
Építés kezdete: 2004. szeptember 1.
Az építés költsége: kb. 750 millió forint
Az épületek berendezéséhez szükséges muzeológiai költségek: kb. 150 millió forint
A tájegységben 43 objektum (25 épület + hidak, kerítések, pincék, egyéb építmények) épül meg.
A Felföldi mezőváros tájegységben Tokaj-Hegyalja és Mátravidék népi építészetét és lakáskultúráját mutatjuk be. A jellegzetes felföldi kőépítkezéses kultúra a 17-19. században elsősorban a borelőállítás, borkereskedelem és céhes kisipar tevékenységeivel jellemezhető. Ezt a változatos és gazdag életmódot jelenítjük meg a felépített 9 porta által alkotott városrészben.
Az épületek származási helyei:
Tállya, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Tokaj, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Hejce, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Mád, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Gyöngyös, Heves megye

A legrégebbi ház: a mádi dézsmaház 1720 körül épült
A legértékesebb berendezési tárgy: hejcei pincetok láda, tokaji borosüvegekkel
A leghosszabb pince: kb. 40 méter a tér alatt

A tájegységben a borkultúrához kötődve változatos pincék és borházak épültek meg. A tájegység részeként kialakított szőlőhegyen a régióra jellemző hagyományos szőlő- és gyümölcsfajtákat is bemutatjuk. A lakóházak és pincék, présházak berendezéséhez a múzeum munkatársai közel 5000 műtárgyat gyűjtöttek és restauráltak.

A tájegység zártkörű ünnepélyes megnyitására 2006. május 27-én kerül sor.
A megnyitón az épületek eredeti helyének lakosai is aktívan részt vesznek az ünneplésben, programokkal, szereplőkkel.


A Szabadtéri Néprajzi Múzeum



A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az ország központi népi építészeti gyűjteménye. Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be többnyire eredeti épületekkel és tárgyakkal, hagyományos településtípusok keretében, a 18. század végétől a 20. század első feléig, tájegységekbe csoportosítva. Az egyes tájegységekben az építészeti emlékek mellett a hitelesen kialakított történeti kerteken keresztül a látogatók megismerhetik az adott táj természeti környezetét, növénykultúráját is.

Napjainkig öt épületcsoport, a Felső-Tiszavidék, a Kisalföld, a Nyugat-Dunántúl, a Bakony, Balatonfelvidék és Dél-Dunántúl tájegység készült el. Dinamikusan épül az Alföldi mezőváros, ahol már látható egy tímár- és egy kékfesstőműhely, két lakóház, valaimnt egy állandóan működő pékség. A mezővárosi kiállításhoz tartozik az alföldi állattartó tanya, ahol élő állatokat (szürkemarha, mangalica, rackajuh, szamár, kecske és szárnyasok) tekinthetnek meg a látogatók. Május 28-tól látogatható a főként bortermeléssel és céhes kisipari tevékenységgel jellemezhető Felföldi mezőváros tájegység, mely Tokalj-Hegyalja és Mátralaja vidékét mutaja be.

A tájegységek utcáján, a parasztudvarokban, a lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az eredeti falvakban járna. Megismerkedhet napjainkra már feledésbe merült, vagy ritka mesterségekkel, kézműiparral, hagyományos paraszti ételekkel, azok készítésével, s nem utolsó sorban a falusi - mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival.

Immárom két évtizede, hogy következetesen, az "élő múzeum" magvalósítására törekszünk a kiállításokban lévő tárgyak "megszólaltatásával". Rendezvényeinken a látogató nem csupán passzív szemlélője lehet a látottaknak, de aktív közreműködésével önmaga számára fedezheti fel népművészetünk, néphagyományunk gazdag tárházát. A tavaly elnyert Prima Primissima-díj, melyet a közművelődés és népművészet kategóriájában ítéltek a múzeumnak, ennek a hosszú és fáradságos, ugyankkor rendkívül hálás munkának a gyümölcse.


További részletek és információk a múzeumról és rendezvényeiről a www.skanzen.hu- n.


 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok